Gondolatok az Állatok Világnapján

  Október 4-én ünnepeltük az Állatok Világnapját. Szerintem ezen a napon (de remélem előtte és utána is) mindenki megpróbál kicsit több figyelmet fordítani az állatokra. A gazdik meglepik kedvenceiket egy-egy különösen finom falattal, mások jobban figyelnek az úton arra, hogy el ne üssenek egy kóbor állatot, és hiszem, hogy vannak olyanok is, akik ebből az alkalomból felhagynak, azzal a szokásukkal, hogy védtelen állatokat bántanak. Most biztos sokan gondolják, hogy azért ez a helyzet még nem ennyire rossz, és nem kellene ilyen borúsan látnom a dolgokat.

  Az utóbbi néhány hónapban rendszeresen értesültünk olyan esetekről, mikor egy-egy kóbor vagy éppen a gazdit addig hűségesen szolgáló kutyát élet és halál között lebegve találtak meg. Valószínűleg mindenki emlékszik, arra az esetre, mikor egy ebet a csatornából húztak ki, és szegénynek nem volt egy ép csontja sem. Vagy gondoljunk arra, mikor sebhelyekkel teli rókák félve bújtak elő az erdőből. Ezzel az üggyel kapcsolatban később kiderült, hogy a rókák olyan kutyákkal vívott párbajokban sebesültek meg, melyeket emberek rendeztek. Nekem erről rögtön az ókori római Colosseumi viadalok jutottak eszembe,  és elég sajnálatra méltónak tartom, hogy több mint 2000 év „fejlődés” után, csak annyit értünk el, hogy nem emberek harcolnak az állatokkal, hanem állatok küzdenek meg egymással. De ez az emberiség egy rétegének még mindig a legelfogadottabb és legélvezetesebb szórakozásai közé tartozik.

  Én azért nem tudom megérteni ezeket az embereket, mert mindenkinek van legalább egy felejthetetlen élménye az állatokkal kapcsolatban. Minden gyerek képes megállás nélkül kérlelni a szüleit és bármit megtenni azért, hogy megkaphassa a régen áhított házikedvencét. Sok gyerek nem csak játszótársat lát háziállatában, hanem egy olyan barátot is, aki sosem fogja cserbenhagyni. Úgy gondolom, hogy a szülőknek nem szabad gyerekeiktől megtagadni ezt a lehetőséget, mert a gyerkőcökre mindenképpen jó hatással lesz egy kiskutya, kiscica vagy egy madár esetleg egy hüllő. Megfelelő megállapodással a kicsik megtanulják vállalni a felelősséget és még a tudások is bővülni fog, mert biztosan utánaolvasnak majd legújabb barátjuk szokásainak.

  Ez főleg akkor fog bekövetkezni, ha igazán különleges állat kerül a család tulajdonába. Ma már erre nagyon sok lehetőség van. Az állatkereskedések tömve vannak egzotikusabbnál egzotikusabb állatokkal, de néhányan nem elégednek meg ennyivel és a kiszemelt állat illegális beszerzését választják. De aki így tesz, kérem, előbb gondolkodjon el arról, hogy a kiválasztott állat tényleg olyan jól fogja-e magát érezni az ő otthonában, mint a természetes élőhelyén. De arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az állatkertekben nagyon sok állatfajt megtalálhatunk. Ha erre gondolok, úgy érzem, hogy mi, nyíregyháziak különösen szerencsések vagyunk. Mi büszkélkedhetünk a legnagyobb állatparkkal Magyarországon.

  Persze egy állatokat tartó intézményt nemcsak a nagysága tesz híressé. Az állatgondozóknak rendkívül nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az állatoknak mindenük meglegyen. Fontos a megfelelő táplálék, az állat igényeinek megfelelő hely és a társaság. Ha valahol meglátok egy kis ketrecet telezsúfolva állatokkal, teljes mértékben megértem, hogy az állatvédők miért harcolnak a törvények módosításáért. Igenis szükség van különböző szabályokra, az állatok tartására és szállítására.

  Remélem az idő folyamán azok is ráébrednek a változás szükségességére, akik eddig feleslegesnek tartották. Véleményem szerint az állatokat is megilletik bizonyos jogok, hisz nagyon sok esetben nélkülük nem is tudnánk boldogulni. Itt azokra a helyzetekre gondolok, mikor minden kétkedés ellenére az állatok „szakértelme” mentett meg embertársaink életét.

  Szabolcs Zsanett