A mi jövőnk
A gimnáziumi évek egyrészt azért vannak, hogy mi, diákok eldöntsük hogy, hol szeretnénk folytatni tanulmányainkat, egyáltalán eldöntsük azt, hogy mi is foglalkoztat minket igazán.
De azért vannak olyanok is, akiknek már határozott elképzeléseik vannak. Valójában ez nem ilyen egyszerű. Tanulni és teljesíteni kell, pedig a nagy hajtásnak az lehet a következménye, hogy a diákok nagy része kimerül. A XXI. században nem elég jónak lenni, a legjobbnak kell lenni még akkor is, ha az a tantárgy kevésbé tartozik az érdeklődési körünkbe. Úgy gondolom, hogy túl nagy számunkra a követelmény, mert ezalatt a négy év alatt sokszor erőn felül kell teljesítenünk. Az új érettségi rendszer bevezetésének egyik célja az lett volna, hogy megkönnyítse a mi helyzetünket, mert a diákságnak csak nagyon kis része az, aki két felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik és a négy év alatt (még) mindig maximálisan teljesített. Ha van is ilyen ember, akkor annak hol vannak a diákévei? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell egy magas követelményt felállítani felénk. De úgy gondolom, hogy ki kellene építeni egy jobb rendszert, amelyhez nagyobb és egyenlőbb lehetőséghez jutna mindenki, mert ez a mi jövőnk.
Orosz Dóra