A szimptotermális módszer

Szerző: Ethel Sloane

Forrás: részlet Ethel Sloane "A NÕ biológiája" c. könyvébõl

Dátum: 2004-03-05

Értékelés: Szavazatok száma: 89, Érték: 4.73

A szimptotermális módszer a naptármódszer legújabb finomítása. Több eljárás kombinációján alapul. Megfigyeli a peteérés idõpontját, beleértve az alaphõmérséklet változását, a méhnyaknyalka minõségének változását, a méhnyak helyzetének és tapintaíának változásait, a méhszáj nyitottságát és a peteérés egyéb tüneteit, mint például a peteéréskor jelentkezõ fájdalmat, a mellfeszülést és az ödémát, amit a nõ maga vesz észre.

Az endocervikális mirigyek által termelt méhnyaknyálka változásokon megy keresztül a menstruációs ciklus folyamán. Kizárólag a nyálka minõségváltozásainak a megfigyelésén alapszik az úgynevezett ovulációs módszer vagy Billings-féle fogamzásgátlási módszer, amelyet az ausztrál John és Evelyn Billings dolgozott ki. A Billings-módszer nem használja a hõmérõt, a hõmérsékletgörbét és a naptárt, de sajnos nem minden nõ észlel egyértelmû változásokat a méh-nyaknyálkában, illetve egyes ciklusokban észleli, máskor viszont nem.

A méhnyaknyálka-módszert nem nehéz elsajátítani. A nõnek meg kell tanulnia, hogy mikor száraz és mikor vizes a hüvelyváladéka, és meg kell tudni különböztetni a ragadós és nyúlós vála-dékot a csúszós, jól nedvesítõ váladéktól.

Elõfordul, hogy a méhnyaknyálka változásait a fehérnemûn látható nyomokból is meg lehet állapítani, de megbízható információt csak úgy lehet szerezni, ha a nõ megvizsgálja a hüvelynyílásban megjelenõ nyalka jellegét, sõt még jobb, ha két ujjával a hüvelyen belül kitapintja. A méhnyak nyálkatermelése a hormonális válto-zásokkal összefüggésben a következõképpen alakul:

1. Száraz napok, vagyis a kezdeti biztonságos napok, amelyek közvetlenül a menstruáció után vannak. A hüvely belül nedves, de a szeméremtest kimondottan száraz. A nõ nem érzi nedvesnek vagy síkosnak a hüvelyt, és nem lesz folt a nadrágon.

2. Korai preovulációs nyalka. A nyalka opálosfehér vagy sárga színû, sûrû, ragadós, nyúlós.
A nõ ragadósnak érzi a nyálkát, és határozottan észleli, hogy van nyalka a száraz napokkal ellentétben. Ez a kevésbé termékeny állapotot jelzõ nyalka napokig változatlan minõségû marad, azután átalakul vizes nyálkává.

3. Vizes nyalka - vékony, vizes, áttetszõ. Az ösztrogénszint magas, a méhnyakváladék mennyisége nõ, átlátszó és magas a sótartalma. A peteérés idõpontjában a nyalka igen áttetszõ, olyan az állaga, mint a tojásfehérjének, és a képzõdés csúcspontján nyúlékony. Ez azt jelenti, hogy a nyálkát a hüvelykujj és a mutatóujj közé fogva hosszú, átlátszó vékony szállá lehet kinyújtani. Ha ezt az átlátszó nyálkát üveg tárgylemezre kikenik, és hagyják meg-száradni, akkor a mikroszkóp alatt páfránysze-rû formát lehet látni a kikristályosodott só miatt. Ezek a jelek igen termékeny idõszakot je-leznek — erõsen fönnáll a fogamzás lehetõsége -, és a peteérés után több napig megmaradnak.

4. Posztovulációs nyalka — ismét sûrû és ragadós a progeszteron hatására. Ez a viszkózus nyalka közvetlenül a menstruáció elõtt ismét átlátszóvá és vizessé válhat, de ez a fázis nem mindig jön létre.

A szimptotermális fogamzásgátlási módszer megkívánja az alaphõmérséklet naponkénti feljegyzését, a méhnyaknyálka, a méhszáj és a peteérés szubjektív jeleinek - fájdalomnak, a pecsételõ vérzésnek, a medence teltségérzetének és a mell feszülésének - megfigyelését. A fogamzás elkerülése szempontjából a ciklus elsõ öt napja biztonságos, feltéve, hogy a ciklus sohasem rövidebb 26 napnál. Azután nem kerülhet sor közösülésre a száraz napokon napközben mindaddig, amíg a nyálkatermelés elkezdõdik, mert az ondó elfedheti azokat a jeleket, amelyeket a nõ meg akar figyelni a nap folyamán. Az éjszakai nemi aktus megengedett. Miután a vizes nyalka terme-lõdése megkezdõdött, nem történhet sem közösülés, sem genitális érintkezés. Ez a tilalom fennáll mindaddig, amíg három nap el nem telik az alap-testhõmérséklet megemelkedése után, és a méhszáj újra be nem záródik és le nem száll, azonkívül a nyalka mennyisége le nem csökken, és „száraz" nem lesz.

Naptármódszer

Szerző: Ethel Sloane

Forrás: részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

Dátum: 2004-02-06

Értékelés: Szavazatok száma: 53, Érték: 3.98

Ahhoz, hogy a partnerek a naptármódszert alkalmazzák - vagyis hogy kiszámolják, melyek a termékeny napok, amikor közösülésre nem kerülhet sor -, nyolc hónapon keresztül fel kell jegyezni minden menstruációs ciklus napjainak számát.

A vérzés első napja a menstruációs ciklus 1. Napja, és ettől számítva tart a ciklus a következő menstruáció első napjáig. Ha a nő a ciklusok megfigyelésében eljut a 9. Ciklusig, akkor a következőképpen számolhatja ki a termékeny vagy a közösülésre nem alkalmas napok időpontját: kivon 18 napot a legrövidebb ciklus hosszából, és kivon 11 napot a leghosszabb ciklus napjainak számából. Például ha a nyolc ciklus folyamán a legrövidebb ciklus 24 napos, a leghosszabb 33 napos volt, akkor a termékeny napok, amelyek alatt közösülésre nem kerülhet sor, a ciklus 6. Napjától (24 - 18) a 22. Napjáig (33 - 11) tart. Ez a számítási módszer azt feltételezi, hogy a peteérés a menstruáció előtti 14. Napon következett be mind a legrövidebb, mind pedig a leghosszabb ciklusban, és azt is figyelembe veszi, hogy ebben az időpontban némi eltolódás is előfordulhat előre vagy hátra, valamint figyelembe veszi a petesejt és az ondósejt élettartamát is.

A naptármódszer lélektanilag és élettanilag is kedvezőbb akkor, ha a nőnek rendszeresen 28 napos ciklusai vannak. Ebben az esetben a megtartóztatás időszaka rövidebb és a legtermékenyebb napok becslése is pontosabb. Fiatal nőknél, menopauza előtti korban lévőknél, szülés, spontán vetélés és művi abortusz után a ciklusok gyakran rendszertelenek. Emiatt a naptármódszer önmagában nem alkalmas a fogamzásgátlásra és elavultnak tekinthető. Szerencsés esetben is csak 60-80%-os hatásfokú.

A ritmus

Szerző: Ethel Sloane

Forrás: részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

Dátum: 2004-02-05

Értékelés: Szavazatok száma: 27, Érték: 4.25

A ritmus szó régebbi kifejezés arra a születésszabályozási módszerre, ami a közösüléstől való periodikus tartózkodást jelenti. "Természetes születésszabályozásnak", "természetes családtervezésnek", "alaptesthőmérséklet-módszernek", "számolásos", "naptármódszernek" vagy "hőmérős módszernek" is nevezik. Nem használnak semmilyen fogamzásgátló eszközt, hanem ehelyett bizonyos megfigyeléseket, technikákat és számításokat végeznek a menstruációs ciklus "termékeny", illetve "biztonságos" szakaszainak a megállapítására.

Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem biológia professzora, a "Zéró Népességnövekedés" fogalmának megalkotója szerint azok az emberek, akik a naptármódszert alkalmazzák, egy idő múlva szülők lesznek. Ez a véleménynyilvánítás a módszer eredményességét illetően talán igazságtalanul súlyos. Manapság vannak olyan párok, akik kellő odafigyeléssel és együttműködéssel olyan tökéletes módon alkalmazzák ezt a módszert (több eljárást kombinálva), hogy igen sikeresen meg tudják tervezni, vagyis késleltetni vagy megakadályozni a terhességet.

A fogamzás elkerülését célzó eljárások, amelyek lényege az időszakos megtartóztatás, a következő néhány feltételezésen alapulnak:
1. Ciklusonként egyszer van peteérés, a következő menstruáció kezdete előtti 14. Nap körül.
2. A petesejt körülbelül 24 óra hosszat életképes és fogamzóképes.
3. Az ondósejtek maximálisan körülbelül 72 óra hosszat maradnak életben a nő szaporítószerveiben, és képesek arra, hogy megtermékenyítsék a petesejtet.

Alap-testhőmérséklet

Szerző: Ethel Sloane

Forrás: részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

Dátum: 2004-02-07

Értékelés: Szavazatok száma: 69, Érték: 4.56

Az alap-testhőmérséklet-görbe ismeretében az időszakos megtartóztatás hatásfokát növelni lehet. A naptármódszerrel ellentétben, amelyet nagyon befolyásol a ciklus rendszeressége, az alap-testhőmérséklet láthatóan, mérhetően jelzi a peteérést. Ekkor ugyanis az egészséges határokon belül megnő a testhőmérséklet a petesejtnek a petefészekből történő kiszabadulásakor vagy röviddel előtte. Az alaptesthőmérsékletgörbe használatát a 11. fejezetben tárgyaltuk, abból a szemszögből, hogy hogyan alkalmazhatják azok a párok, akik gyermeket akarnak. Ahhoz, hogy az alaphőmérséklet-mérést fel lehessen használni a terhesség elkerülésére, az szükséges, hogy a nő-nek olyan ciklusai legyenek, amelyekben jól mér-hető hőmérsékletnövekedés van, mert csak ek-kor lehet megállapítani a peteérés időpontját. Ha közösülés nem történik a hőmérsékletemelkedést követő három napon, vagyis a peteérést követő úgynevezett posztovulációs időszak elérésé-ig, amitől kezdve a fogamzás már biológiailag lehetetlen, akkor az alap-testhőmérséklet-mérés gyakorlatilag teljesen megbízható módszere a születésszabályozásnak. Egy felnőtt, egészséges, petesejtet termelő nő-nél a havi alap-testhőmérséklet-változás jellegze-tes kétfázisú görbét ír le két menstruáció között. Ha a testhőmérsékletet alapállapotban (legalább három óra alvás után, nyugalomban és bármilyen tevékenység megkezdése előtt) mérik száj-ban vagy végbélben, a ciklus első napjától kezdve a napi ingadozás 0,1—0,2 °F, egészen a peteérés időpontjáig. Akkor az alaphőmérséklet kis mértékben lecsökken, néha nem is mérhető módon, azután hirtelen felemelkedik, amit hőkiugrásnak neveznek. A legalább 0,4 °F testhőmérséklet-emelkedés, ami legalább három napig tart, azt jelzi, hogy a peteérés megtörtént. Ez után a hőmérsékletkiugrás után egészen a következő menstruáció kezdetéig, vagyis a következő ciklus preovulációs (peteérés előtti) fázisának a kezdeté-ig nem szükséges védekezni a közösülések alkalmával. Az alaphőmérséklet-módszer igen pontos betartásával nagyon eredményes a fogamzás-gátlás. A gyakorlatban előfordul, hogy nehéz felis-merni az alap-testhőmérséklet-kiugrást. A hőmérsékletnövekedés esetleg nem egy nap alatt játszódik le, hanem fokozatosan emelkedik öt-hat napig vagy lépcsőzetesen nő több vízszintes szakasz közbeiktatásával, vagy cikcakkban - kisebb fel-le ugrálásokkal — halad felfelé egy héten át. Betegség, álmatlan éjszaka vagy elektromos melegítőtakaró alatti alvás is megbolygathatja a görbét. Bár ugyanaz a variáció nem feltétlenül jele-nik meg minden hónapban, minden nőnek általában megvan a saját jellegzetes, egyéni alaphőmé-séklet-görbéje, ezért meg kell tanulnia a saját görbe jenek alakját Ha egy ciklus alatt elmarad a peteérés, akkor nem lehet hőmérsékletnövekedést észlelni. Ilyen körülmények között az egész hónap során arra várni, hogy mikor kerülhet sor a közösülésre, nem éppen kellemes, de arra nincs mód, hogy ki lehessen biztosan deríteni, hogy a peteérés csupán csak késik, vagy pedig teljesen elmaradt. Moghissi 1976-ban közölt egy tanulmányt 30 egészséges menstruáló nőről, akik feljegyezték saját alaphőmérséklet-görbéjüket, és ugyanakkor sor került ösztrogén, progeszteron és luteinizáló hormonszintjük változásának mérésére. A hor-monszintek változása azt jelezte, hogy a 30 nő közül 27-nél volt peteérés, viszont az alaphő-mérséklet-görbe emelkedése csak 21 esetben fordult elő a peteérés idején. Nyilvánvaló, hogy az alaphőmérséklet-növekedés elmaradásának nem szükségszerű velejárója a peteérés elmara-dása. Az alap-testhőmérséklet-módszer fő hátránya az, hogy a peteérés időpontja előre nem állapítható meg belőle. Csak azt jelzi, hogy a peteérés mikor következett be. A teljes biztonság kedvéért a közösüléseket a következő menstruációs perió-dust megelőző 10-12 napra kell korlátozni. Ahhoz, hogy a védekezés nélküli közösülésekre alkalmas napok számát növelni lehessen, az alaptesthőmérséklet-módszeren kívül más módszereket is kell alkalmazni, hogy jobban meg lehessen határozni a biztonságos vagy meddő napokat a peteérés előtt.     Coitus interruptus (megszakított közösülés)   Szerző: Ethel Sloane Forrás: részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből Dátum: 2004-03-24 Értékelés: Szavazatok száma: 357, Érték: 3.40   A coitus interruptus latin kifejezés azt jelenti, hogy a hímvesszőt az ejakulácó megtörténte előtt a férfi visszavonja a hüvelyből. Köznapi nyelven ez azt jelenti, hogy „időben kihúzza", vagy úgy lehet lefordítani, hogy „ne aggódj, vigyázni fogok". Ez a legősibb, legjobban ismert és a leginkább alkalmazott módja a terhesség megelőzésének világszerte. Nem igényel semmiféle eszközt vagy előkészületet, olcsó és mindig rendelkezésre áll, ártalmatlan az egészségre, és csak az adott alkalomra szól, viszont van egy nyilvánvaló hátránya - többnyire kevésbé eredményes, mint a többi módszer. A módszer azt kívánja meg, hogy a férfi telje-sen kihúzza a péniszt a hüvelyből az orgazmus előtt, és az ejakuláció a hüvelynyílástól távol tör-ténjék. Az ejakulátum első néhány cseppjében a legnagyobb az ondósejtek száma, és ha egy ke-vés preejakulátum (előváladék) kijut a húgyveze-tékből az orgazmus előtt, akkor a fogamzás már megtörténhet. (Margaret Nofziger szavaival élve: „A férfi olyan, mint egy kosárlabdázó - pattog-tatja a labdát, mielőtt rádobja.") Nyilvánvaló, hogy ez a fogamzásgátlási tech-nika nem olyan jó, mint a többi, bár talán alá-becsülik az eredményességét, és túlbecsülik az esetleges fizikai és pszichológiai problémákat. A pszichiáterek, az urológusok és a szexológusok arra figyelmeztetnek, hogy komoly következmé-nyei lehetnek a rendszeres közösülésmegszakítás-nak. Azonban nincsenek alapos bizonyítékok ar-ra vonatkozólag, hogy a férfinál korai ejakuláci-ót, a nőnél medencei vérbőséget vagy bármi más nyilvánvaló problémát okozna. Ha egy pár a coitus interruptust rendszeresen alkalmazza, akkor valószínűleg kialakította a saját gyakorlatát, amely mindkettőjük számára kielé-gítőnek bizonyul. Valóban szigorú önkontrollt igényel akkor, amikor a kontroll kikapcsolása ál-talában a nagyobb örömszerzés forrása. A nő esetleg nehezebben jut vissza a nyugalmi állapot-ba, és aggódik amiatt is, hogy a férfi időben meg tudja-e szakítani az aktust. Ha a pár úgy dönt, hogy a férfi vállalja teljes egészében a felelősséget a fogamzásgátlásért, és ezt a módszert alkalmazza, akkor kevesebb magszakított közösüléssel és több békével jár, ha a férfi kondomot használ.

forrás: www.sexualitas.hu